Sokan utaznak Albániába egy napra a környező országokból, kicsit kipróbálni az országot, megízlelni az ismeretlent.
Montenegróból Shkodrába, Krujába vagy akár Tiranába és Durresbe is szerveznek túrákat.
Ezeken az utakon sokat kell a buszon ülni, ráadásul Albánia kevésbé fejlett részén utaznak át. Megnézik Kruja múzeumát, sétálnak valamelyik városban.
Délen Korfuról lehet Sarandába és a közeli az UNESCO világörökség részét képező Butrintiba kirándulni egy napra. Ez a rész szép és fejlett, valaki Dél-Olaszországhoz hasonlította: nyüzsgő kisváros+ókori romok.
De Albániát így nem lehet megismerni, és az egy napos ízelítő bizony csalóka, nem mutatja meg az igazi értékeket. Érdemes több időt eltölteni Albániában.
 

Sok magyar Montenegróból érkezik Albániába és számukra Shkodra az első komolyabb város, amelyet meglátnak. Sajnos Albánia legkevésbé fejlett részén járunk, így vannak akik az egész országra vonnak le következtetéseket egyetlen település alapján. Rosszul teszik.
Shkodra is fejlődik, nemrég adták át a régi városrész sétálóutcáját, amely a főtérről - ahol Albánia legnagyobb mecsetje áll - nyílik. A sétálóutca végétől már nincs messze Albánia legnagyobb katolikus temploma sem, a shkodrai székesegyház, ahol II. János Pál pápa is járt.
Shkodra látnivalói nem csak templomokból állnak. A város egyik végén van a középkori szamárhátú Mesi híd, míg a város másik kijárata fölött Rozafa vára vigyáz, amelyet szintén úgy építettek, hogy befalazták az egyik építő feleségét. Igaz őt élve és csak félig, hogy szoptathassa gyermekét.
S mindez a gyönyörű Shkodrai tó partján található.
Minderről itt lehet képeket látni:

http://www.alban.hu/skhoder_main.htm