Albánia két tengerpartját ajánlom a pikkelysömörösöknek.
Az egyik a Karavastai lagúna Nemzeti park területén levő divjakai öböl.
Divjakában már a nyolcvanas években járt magyar csoport, akik két hét pihenés után másfél-két évig voltak tünetmentesek. Ezért nem kellett mást tenniük, mint feküdni a gyógyító homokon és megmártózni a lagúnák sekély, gyorsan melegedő vizében. Az elmúlt években is jártak kint magyarok, akik szerint nemcsak a homok, hanem a nyugodt környezet, a néptelen - elő- és utószezonban - part, a parti ősfenyves, a rengeteg madár is csodálatos gyógyító erővel bír a testre és a lélekre egyaránt.
Nézze meg Divjaka képeit és a szállásajánlatomat:

http://www.alban.hu/divjake_main.htm

A másik part a montenegrói határ melletti, szürke, jódos homokú Velipoja. Ez felkapottabb nyaralóhely, de főszezonon kívül itt sincsenek sokan. Gyógyhatása kisebb mint a divjakai strandnak.

Nézze meg Velipoja képeit és a szállásajánlatomat:

http://www.alban.hu/velipoje_main.htm

Tapasztalt pszoriázisosok szerint a Holt-tenger után a legjobbak közt van Albánia, árban és távolságban nincs is jobb.

Ezt a képet egy albán utazási iroda küldte nekem, budapesti társasútját reklámozandó.
Van rajta pásztorromantika (puli, suba), jelkép (parlament), népművészet (népies galamb a felhő mögött) és modernitás (laptop, hajó)
Vajon ilyennek látnak minket az albánok?